Növényvilág

A híres Jászói-sziklát gazdag és változatos növényvilága és annak sok védett fajtája miatt botanikailag a legéredekesebb és legértékesebb helynek tarják Jászó környékén. Ezt a Bódva folyó feletti sziklaszirtet a Tapolcával együtt már 1950-ben nemzeti természeti rezervátumnak nyilvánították. A terület nagy részét, melyen egy gyalogút vezet át, tölgyes-gyertyános erdő borítja. A rezervátum dominánsa a főként molyhos tölggyből (Quercus pubescens) álló ősrégi tölgyerdá de megtalálható itt a fekete fenyő (Pinus nigra) és az erdei fenyő (Pinus silvestris) is. A halastó lucfenyókkel és lombos erdőkkel van körülvéve.

A Jászói-szikla délkeleti szélén az erdők cserjés társulásba mennek át. Bőségesen megtalálható itt a húsos som (Cornus mas), a lisztes berkenye (Sorbus aria), a barkócafa (Sorbus torminalis), a sajmeggy (Cerasus mahaleb), a nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosus) és a fehér virágú jajrózsa (Rosa spinosissima) fehér virágokkal. Ezen cserjék aljnövényzetében értékes melegkedvelő növények találhatók, melyek a dél-magyarországi síkságról kerültek hozzánk a Szlovák Karszton keresztül a Hernád útján. Ilyen például a méregölő sisakvirág (Aconithum anthora) és a Waldsteinpimpó (Waldsteinia geoides). A Jászói-szikla védett növényei közé tartozik a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) egyetlen lila, selymesen bolyhos virágával, a tarka nyúlfarkfű (Sesleria varia), a buglyos kőtöröfű (Saxifraga paniculata) és a gyakran előforduló kékvirágú pongyola harangvirág (Campanula sibirica). Ritka itt a tarka búzavirág (Cyanus triumfetti), a sárga darabvirág (Draba lasiocarpa) a magyarszegfű (Dianthus hungaricus) és a Campanula xylocarpa. A sziklás falak is kedvező feletételek biztosítanak némely növény létezéséhez. Ilyen az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare) a gímpáfrány (Phyllitys scolopendrium) és az évelö holdviola (Lunaria rediviva). Az északi oldalon a sziklaszirt alatt nó a moldvai sisakvirág (Aconitum moldavicum) és a cifra kankalin (Primula auricula) mely a sziklás falon kúszik felfelé egészen a fal széléig.

Tavaszi séták alkalmával lenyűgöz bennünket a sok virág tarkasága. A szellőrózsák közül megtalálható itt a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) és az erdei szellőrózsa (Anemone silvestris). Sok sárga tyúktaréj (Gagea lutea), kékeslila tavaszi lednek (Lathyrus vernus) és szagos müge (Asperula odorata) virágzik itt.

Ezen a területen a fűfajták is fejlettek, például a vékony csenkesz (Festuca valesiaca), a karcsú fényperje (Koeleria marcantha) és a sziklai perje (Poa badensis). A ritka melegkedvelő növények további képviselói a sárgán virágzó sárga hagyma (Allium flavum), a buglyosfürtös kőtörőfű (Saxifraga aizoon) fehér virágaival és az apró kőtörőfű (Saxifraga tridactylites). Gyakori a prémes gyöngyperje (Melica ciliata), a magyar cickafark (Achilea panonica) és az ebfojtó müge (Asperula cynachia). A kúszónövényeket a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) és a magyar kakukkfű (Thymus kosteleckyanus) képviseli. Aránylag nagy területeket foglal el a sárga selymes rekettye (Genista pilosa), a borzas zanót (Chamaecytisus hirsutus) és a selymes (pozsonyi) törpezanót (Chamaecytisus ratisbonensis). A Nagy-forrás felé vezető úton olyan védett növényeket találunk, mint a turbánliliom (Lilium martagon) és a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus).

A nemzeti természeti rezervátum területén mindegyik növényfajta védett, még az is, amely máshol nem az. Nem szabad őket letépni, vagy kertbe, ill.sziklakertbe átvinni.