A jászói vár

Az Omodék vereségével végződó rozgonyi csata után, 1312-ben, Károly Róbert király, a jászói konventtel való megegyezése alapján a Jászói-szikla északkeleti szélén egy várat építtetett fel. Gondját a A vár alaprajzapalatínusra bízta. 1324-ben Jászón Fülöp palatínus castellanusaként (várnagyaként) Lacket, Mika de Beel fiát említik. A várnak biztosítania kellett az addig meg nem erősített monostornak a védelmét. 1390-ben a vár Jazowara néven szerepel. A 15. században a cseh tesvérek hadserege foglalta el a lengyel Udricky vezetésével. A várhegy alatt, a jászói barlangban 1923-ban egy feliratot fedeztek fel, mely szénnel van felírva egy száraz mészkősziklára, s amelyik Brandeisi Giskra János és Hunyadi János híres, Losonc meletti ütközetéről szól. Keltezése Szent Máté ünnepére (1452. 2. 24.) esik, és Giskra győzelmét eleveníti fel. 1458-ban a jászói várat Rozgonyi Sebestyén vezetésével a királyi hadsereg foglalta el. Utána már nem lett felújítva.

A vár a Jászói-barlang fölött, egy mészkőszikla tetején állt, relatív magassága 96 m ( kóta / magassági pont 350  m). Szabálytalan oválist alkotott a 46 x 12 - 14 m méreteivel, melynek nyugat - kelet irányú tengelye volt hosszabb. A sziklás síkság amelyen a vár elterült, az északi részén meredek lejtőt képez. A többi oldalról azáltal volt védve, hogy a sziklába 7 - 10 m széles és 4 - 12 m mély árkot vágtak. Az árok fölött húzódott a 180 cm széles védőfal. Az északi oldalon, a lejtő mellett biztonsági okokból valószínűleg csak fakerítés volt. A várudvar nyugati részén állt a 12 x 10  m alapú palota, melynek külső védőfala az erődítmény részét képezte. A vár belsejében további kőépületek nyomai már nem láthatók. A bejárati út kelet felől az árkon keresztül a nyugati oldalra vezetett. Itt egy hídszerkezet is volt, melyből máig egy L-alakú fal maradt fenn. Délre a vár előtt, 100 - 150  m távolságban az erődítmény következő gyűrűje volt: egy hatalmas 300 m hosszú, 18 - 20 m széles és 5 - 7 m mély árok. A belső oldalán volt egy 2 - 3 m magas védőfal.