A jászói halastavak

A Tapolca folyó romantikus völgyében a nagy halastó szépségében gyönyörködhetünk, melynek létrejötte a 15. századba nyúlik vissza, amikor II. Péter prépost kieszközölte Zsigmond királynál azt a rendeletet, hogy Jászó minden lakosa köteles részt venni a kiépítésében. A tűlevelű ill. lomblevelű fákkal körülvett halastó észak-amerikai tűlevelek kulisszájával végződik, mely mögött a -mindkét oldalról erdővel benőtt lejtő által körülzárt - Tapolca-völgy kiszélesedik. A völgyben újabb halastavak vannak, melyet a hatalmas karsztforrású Tapolca tölt meg. Ez egy vízműrendszer,mely egyúttal különféle vízi berendezéseket hajtott meg, ma pedig a műszaki műemlékek közé sorolják.

A jászói átfolyásos halastavakban, amelyek nemrég még pisztrángkeltetőkként működtek, néhány fajta hal él. Legértékesebb a sebes pisztráng, a gazdaságilag jelentős halak közül pedig a ponty és a kárász található itt meg. Az elmúlt években a Távol-Keletről idetelepítették a növényevő fehér amurt is. Vízgazdászaink kísérletileg a hínárosodó víztárolókba telepítik őket. A jászói nagy halastó A halastavakban és a patakokban folyami rákok élnek, melyek száma vészesen csökken. A vízi élőlények közül említést érdemel még a lónadály is. Az emberek gyakran összetévesztik a hasonló, vérszívó orvosi piócával, ez azonban vért nem szív. A halastavak láncolata és a körülöttük lévő erdők romantikus séták színhelyei minden évszakban. Nyáron a nagy halastó csónakázásra és halászásra, télen pedig korcsolyázásra nyújt lehetőséget.